Aki lusta, az vagy beteg, vagy még nem találta meg a kedvére való munkát."
Senki sem születik lustának. Az ember sajátja, hogy hacsak nem beteg, tesz-vesz, dolgozik, alkot. A betegség utáni gyógyulás biztos jele, hogy az egyén felkel, járkál, dolgozni akar, csinálni valamit - bármit. A tétlenség unalomra vezet, az unalom pedig "lustasághoz". Fordítva: a cselekvés érdeklődést, az érdeklődés lelkesedést ébreszt, a lelkesedés pedig célokat szül.

W. Clement Stone gyakran mondja: "Az érzelmek nem mindig befolyásolhatók értelemmel, de mindig befolyásolhatók cselekvéssel!" Derítsd ki, miben vagy a legjobb, mit csinálnál szívesen, fejlessz ki magadban égő vágyat, hogy a lehető legjobb légy benne. Aztán cselekedj!

 A két legfőbb erény, amit mindenkinek meg kell tanulni, ha szeretne a változásokban részt venni: Türelem és Alázat. Ahogy emelkedik a rezgés szint, úgy növekszik a stressz, feszültség az emberek között. Vannak emberek, akik nem akarják a változásokat és nem képesek ezeket az új rezgéseket befogadni. Ők maradnak a saját rezgés szintjükön, viszont azok, akik emelkednek, már nem tudják elviselni a régi energiákat. Ilyenkor a két tábor energiája egymásnak feszül. 

Sokszor tapasztalhatjuk, hogy régi barátok, ismerősök maradnak el mellőlünk és új ismeretségek születnek. A hazugságok, önáltatások ideje lejárt. Mindenkinek szembe kell néznie saját félelmeivel, megoldatlan ügyeivel. Mindenki saját magáért felelős, persze útmutatást kérhetünk, de az úton egyedül kell végig mennünk. Nem szabad elfelejtenünk, sose vagyunk egyedül! 

Azok, akiknek azonos a rezgésük, csoportokba szerveződnek és együtt haladnak tovább az úton. Lesznek, akik utolérnek minket és felzárkóznak, de lesznek, akik végleg elmaradnak. Amikor becsukódik mögöttünk egy ajtó, kinyílik előttünk egy Új! Ezt ne felejtsük el. Ne rágjuk magunkat azon, hogy mi lesz majd, hanem éljünk a jelenben, tanulva a múltból! Ez a feladat!

Az emberek nem lusták. Egyszerűen nincs olyan céljuk, ami motiválná őket.

Az emberek jelentős része nagy figyelmet fordít arra, hogy sikeres legyen, elérje, amit akar. Főleg azon az életterületen, ahol bukdácsol, amiben még nem tudott elégedetté válni. Próbál több pénzt keresni, hajtani a melót, igyekszik jó párkapcsolatot létesíteni, többet utazni, hogy szabadnak érezze magát, stb. Azonban kevesen fordítanak őszinte, mély figyelmet belső világukra. Arra, hogy túllássanak saját közérzetükön, vágyaikon, reményeiken és félelmeiken, s megpillantsák magukat önámítás és a környezettel való figyelem elterelése nélkül. Rálássanak arra, milyen jellemvonások, képességek, ismeretek segítik és hátráltatják, eredményezik vagy gátolják az életben való boldogságukat. Gyakran az ember leél egy egész életet úgy, hogy valamely (vagy több) életterületen bukdácsol, igyekszik a külvilágban jobban érvényesülni, de meg sem fordul a fejében magába nézni és tudatosítani, hogy mivel löki el magától azt, amit el akar érni. Sokan nem tartják nagy értéknek, illetve érdeknek az önismeretet, meditációt, gondolván azzal csak időt rabolnak vágyaik beteljesítésétől. Nem, az őszinte önvizsgálat mindig meghozza az eredményét odakint! Számtalan megoldatlannak, elérhetetlennek tűnő dolog oka, hogy bizonyos magatartás formával, viselkedésmintával, múltból származó feldolgozatlan és elvakító érzéssel, rögeszmével, szűk látókörűséggel, ismereteinket és képességeinket korlátozva, saját magunkat fosztjuk meg azoktól a lehetőségektől, amik a megoldást, megvalósulást, beteljesedést eredményezhetik. Hasznosabb és gyorsabban, hatékonyabban célra vezet, ha előbb lerántjuk magunkról az önámítás, tudatlanság fátylát, melytől odakint hiába erőlködnénk. Tisztán látva könnyebben eléred és megéled! Előbb ismerd meg önmagad, aztán vesd bele magad az életbe, céljaid megvalósításába... különben elveszel benne!

Engedd el a többiekről alkotott elvárásaidat, és kezdj el dolgozni magadon és azon, ami lenni szeretnél. Az emberek nem meghallgatnak, hanem figyelnek téged, ezért sokkal többet fogsz nyerni a példamutatással. Amikor a legjobbat adjuk magunkból, anélkül, hogy viszonzást várnánk el, BÉKÉBEN érezzük magunkat saját magunkkal és az Univerzummal. A béke VELED kezdődik.

Akarnunk kell a változást. Fel kell ismernünk a fájdalmat, amit akkor érzünk, ha nem változtatunk, és látnunk kell azt az örömöt, amit akkor fogunk átélni, ha megváltozunk.

A pozitív vagy negatív érzelem egy dolgot jelent mindig: Te itt és most fizikai formában mennyire vagy összhangban a Forrásoddal (Nagyobbik/Isteni Éneddel). A Forrásod makacsul tartja a rezgésbeli normákat arra vonatkozóan amit kértél. Kérsz valamit, a Forrás azon nyomban azzá válik, és megtartja ezt a rezgésbeli állapotot. A Te feladatod az, hogy ezt az újonnan, a vágyad nyomán keletkezett rezgésállapotot elérd. Mindaddig nem fogod jól érezni magad, míg össze nem hangolódsz a vágyaddal. Ha a Forrásod nem tartaná szilárdan a rezgést, amihez felzárkózhatnál, hanem leengedné azt, akkor egyrészt megszűnne az új vágyad aktív rezgése; nem lenne többé viszonyítási pontod, soha nem érhetnéd el, másrészt pedig nem éreznél negatív érzelmet sem. A negatív érzelem jó, mert tudatja veled, hogy perpillanat nem vagy összhangban azzal amit kértél. A pozitív érzelem pedig azt jelenti, hogy ráhangolódtál Isteni Éned rezgésére.

Ha egyszer megízlelitek a valódi, tiszta szeretetet, soha többé nem fogjátok lejjebb adni. Mindig tudjátok majd milyen lelkiállapotban jelenik meg. Ezek után más normákat állítotok fel önmagatok számára. Az alacsonyabb szintű rezgések ekkor már igen kényelmetlenek lesznek a számotokra. És ha rájöttök arra is, hogy a szeretet érzésének megtapasztalása egyedül rajtatok múlik - mindenféle külső tényezőtől, körülménytől és embertől függetlenül, akkor rátaláltok arra a szabadságra amit mindig is kerestetek. Rádöbbentek arra, hogy az érzéseiteket függetleníteni tudjátok a körülményektől. Ez minden Mesteri Teremtő közös ismérve.