Mindig van választási lehetőséged!
Nézem magam körül az embereket és azt látom, hogy panaszkodnak a körülményeik miatt. Egy mesterséges drámát kreálnak a fejükben a dolgokról és úgy gondolják nincs választási lehetőségük. És csak panaszkodnak, meg morgolódnak, meg szidják a körülményeket vagy éppen valakit, és mindeközben szívják az ember vérét, vagyis hát az energiáját, ha hagyják. Mondják a magukét, hihetetlenül fel vannak háborodva, mert úgy gondolják nekik milyen sz@r is az életük, és különben is, hogy lehet velük így kitolni.
Füstölögnek, mint a kitörni kész...
Tovább olvasok
Miért is „természetes” néhány embernek a nemi erőszak?
Mindig is érzékenyen érintett a nők és a gyermekek bántalmazása. Óhatatlanul is felbukkannak manapság előttem a médiától visszhangos bejegyzések, írások és kommentek, amelyektől most zeng az egész internet.
Nem szeretném itt most ezt részletezni, mert aki kíváncsi utána tud olvasni a neten. Sokkal inkább érdekel engem az a gondolkodásmód, hitrendszer, amely e mögött – a némely emberek által teljesen elfogadottnak tartott – cselekedet mögött van.
Minap olva...
Tovább olvasok
A Lehetőség kopogtat…
Új nevet adtam a körülöttem lévő embereknek. Elneveztem őket: Lehetőség-nek.
Lehetőségnek a tanulásra, a fejlődésre, az ismerkedésre, a rácsodálkozásra, a felfedezésre, a nevetésre, a gondolkodásra, meglátni egy másik nézőpontot, és ki tudja még, mi mindent hordozhat magában egy kapcsolat.
A körülöttünk lévő emberek okkal vannak mellettünk. Mi volna, ha mától más szemszögből is képes volnál tekinteni rájuk? Mi volna, ha mától másképp tekintenél a...
Tovább olvasok
Bizonyos szint fölött nem süllyedek bizonyos szint alá…
Sokszor elcsodálkozom embereken, hogy nagy „ezospiri mókuskának” tartja magát, vagy el van szállva magától, hogy mennyire „jó”, „nagytudású”, „bölcs” … ember és amikor élesben, egy szituációban kellene bebizonyítania, hogy tudja is alkalmazni, amit tud, akkor megbukik a „vizsgán”.
Vagyis olyan módon reagál vagy viselkedik, ami – elméletileg – nem a tudásának megfelelő szintet tükrözi. Én meg csak kapkodom a fejem, hogy mi van? Most tényleg így kell erre a dologra reagálni (...
Tovább olvasok
Egyedül az Úton...
Életünk során egyedül és magányosan megyünk végig azon az úton, melyet járunk. A nap 24 órájában önmagunkkal vagyunk összezárva. A saját gondolatainkat halljuk, a saját érzelmeinket éljük meg és a saját lelkünk vívódásait tapasztaljuk meg (legtöbbször 
Merd elengedni...
Sokszor ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amelyek már réges régen nem tesznek minket boldoggá. Kapaszkodunk a múlt szép emlékeihez, mert hiszünk abban, hogy még újra boldoggá tehetnek minket. Görcsösen szeretnénk megtartani, amiről azt gondoljuk, hogy a miénk, mert ragaszkodunk az elveinkhez, a régi döntéseinkhez.
Félünk meghozni azokat a döntéseket, amelyek a bizonytalan jövő felé mutatnak. Inkább maradunk a „biztonságos” rosszban, mert nem tudjuk, hogyan fogunk talpra állni, ha meghozzuk azokat a ...
Tovább olvasok
Végig kell nézni, ahogyan fejjel a falnak mennek…?
Nincs annál fájdalmasabb, amikor végig kell nézni, ahogyan a körülötted lévő emberek fejjel mennek a falnak. Hiszen nincs más választásunk, mert valószínűleg meg kell tapasztalniuk azt, ami éppen az életük része.
Sokszor tapasztalom azt, hogy egy kis nézőpontváltással, mennyivel könnyebb is lehetne az emberek élete. Ha képesek lennének csak egy icipicit más szemszögből tekinteni az életükre, az életükben történő eseményekre. Ha képesek lennének másképp is gondolkodni.