Meddig akarsz még megfelelni az elvárásoknak?

A környezeted folyamatosan valamilyen elvárást közvetít feléd.

Azt szeretnék, ha Te megtennéd azokat a dolgokat, amelyeket elvárnak tőled, mert azt gondolják, hogy az a helyes és igaz.

Azt szeretnék, ha úgy viselkednél, ahogyan azt elvárják tőled, mert szerintük az a helyénvaló.

Azt szeretnék, ha ugyanúgy gondolkodnál egy adott témáról, ahogyan ők, mert más igazság nem létezhet csak az övék, ezért ezt várják el tőled.

Azt szeretnék, ha ugyanazt gondolnád helyesnek, helyénvalónak és igaznak, amit ők gondolnak, hogy helyes és igaz.

Azt szeretnék, ha ugyanúgy éreznél, mint ők egy adott szituációban, mert úgy érzik csak és kizárólag az az igaz, amit ők éreznek.

Folyamatosan valamilyen elvárást közvetít felénk a párunk, a gyermekünk, a szüleink, a testvérünk, a barátaink, és a szűkebb és tágabb környezetünk, amelyeknek szerintük meg kellene felelnünk, mert szerintük az az igaz és helyénvaló, amit ők gondolnak egy-egy adott szituációval, vagy dologgal kapcsolatosan. Nyomatékosan jelzik feléd, hogy csak akkor vagy szerethető és elfogadható, ha Te megteszed ezt vagy azt, vagy ugyanúgy gondolkodsz és érzel adott témáról, helyzetről vagy szituációról, ahogyan ők.

Ha pedig Te mersz másként cselekedni, gondolkodni vagy érezni, vagy esetlegesen, ha van bátorságod elmondani az eltérő véleményed, akkor jön a harag, a düh és a gyűlölet, és rosszabb esetben a kirekesztés, az eltávolodás és a kapcsolatok megszakítása.

Az embereknek általában mindenről van egy elképzelésük (sztorijuk), hogy minek, hogyan kellene működnie, hogyan kellene XY-nak gondolkodnia erről vagy arról, vagy hogyan kellene XY-nak éreznie ezzel vagy azzal kapcsolatosan. Például: hogyan kellene a szülőnek a gyermekével bánnia, hogyan kellene a felnőtt gyermeknek a szüleivel bánnia, hogyan kellene egy oltásról gondolkodni, hogyan kellene a halálról gondolkodni, mit kellene érezni egy betegséggel kapcsolatosan, hogyan kellene a házaspároknak viselkednie egymással, mit kellene tennie egy gyereknek a háztartásban, hogyan kellene tanulnia a gyereknek, hogyan kellene a politikusoknak viselkednie, hogyan kellene a sofőröknek vezetniük, hogyan kellene a bolti eladónak a vevőkkel viselkednie, hogyan kellene a szolgáltatóknak kiszolgálnia az ügyfeleit, stb.

Érted már? Mindenről van egy sztori a fejünkben, amit igaznak hiszünk, hogy hogyan kellene működnie, hogyan kellene XY-nak gondolkodnia és éreznie, és ha valaki nem hajlandó „beállni a sorba”, akkor dühösek leszünk. De ez a sztori csak a mi fejünkben létezik, a másik ember erről semmit sem tud. De mivel azt gondoljuk, hogy ez az igazság, így elfelejtjük megkérdőjelezni az igazságát.

Amikor valaki nem hajlandó elfogadni a másik ember igazságát, vagyis mer másként viselkedni, gondolkodni és érezni egy adott témáról, akkor szokott előfordulni, hogy dühükben az emberek elkezdik kivetíteni (kiprojektálni) az évek alatt felgyülemlett haragjukat és mérgüket. Válogatott cifraságokat, valótlanságokat, és igazságtalan dolgokat vágnak a másik ember fejéhez, mert nem képesek elfogadni, hogy lehetséges a saját nézőpontjukon kívül másik is.

Azt gondolom az elmúlt másfél évben sok ilyen szituációba keveredhettünk, mert a kialakult helyzet egy „Ébresztő hívás” (https://sikerutja.hu/az-ebreszto-hivas), ahol rengeteg tanulási lehetőségünk adódott.

Ne felejtsd el: Az érzelmeid csak rád tartoznak. Tehát, ha valaki válogatott cifraságokat vág a fejedhez az RÓLA szól! Amit TE ÉRZEL ezzel kapcsolatosan, az pedig RÓLAD szól!

Hajlandó lennél megkérdőjelezni a neked címzett elvárások igazságát?

Hogyan változna meg az életed, ha nem hinnéd el többé, hogy a sztorijaid igazak?

Mi kellene ahhoz, hogy felszámold a valótlan sztorijaidat a fejedben?

Tudod: Az idő úgy is eltelik, hogy Te igaznak hiszel minden sztorit a fejedben, és úgy is eltelik, hogy elkezded megkérdőjelezni? Melyiket választod?

Jó utat önmagad felé!

Tánczos Lívia