Rájöttem, hogy amikor elhiszem a gondolataimat, szenvedek, amikor viszont nem hiszem el őket, nem szenvedek, és ez igaz minden egyes emberi lényre. A szabadság ennyire egyszerű. Úgy találtam, hogy a szenvedés választható, opcionális. Olyan örömre leltem magamban, ami sosem tűnik el, egyetlen pillanatra sem. És ez az öröm mindenkiben ott van ugyanúgy.

Amíg nagynak ítélsz egy problémát, nem lelhetsz a megoldására. A megoldások akkor jönnek, amikor nem érzed problémának a problémát - helyette talán kihívásnak tekinted akár egy keresztrejtvényt, vagy egy élvezetes játékot. Ki akarna könnyű játékokkal játszani? Melyik teniszezővel játszanál szívesebben - olyannal aki sokkal gyengébb nálad, vagy olyannal aki kihívások elé állít? A nagyobb képet nézve nem ronthatsz el semmit, de a problémákat inkább kereszteld át 'izgalmas játékok' elnevezésre.

 Ha már úton vagy...
Abban a pillanatban, hogy hozol egy döntést arról, hogy a fejlődés útjára lépsz, küldeni fogják neked az embereket, az eseményeket, a körülményeket, a helyzeteket vagyis a jeleket, hogy megerősítsenek Téged, hogy jó úton jársz. Megtanulni olvasni a jelekből, és értelmezni azokat nem megy egyik napról a másikra. De el fog jönni az a nap, amikor már érted az üzeneteket, először lehet, hogy csak minden tizedik jelet érted, után minden ötödiket, végül el jön az a nap, amikor már érted az összeset, és szinte már várod az újabb kihívásokat, és lehetőségeket, amelyekből tanulhatsz. Szinte már kérni fogod az akadályokat, és a lehetőségeket, amelyekből fejlődhetsz és még jobb emberré válhatsz. El kezded élvezni az utazást, mert tudod, hogy az út a lényeg, ami soha nem ér véget. Meglátni más szemszögből a dolgokat, ráébredni arra, hogy a világ teljesen másmilyen, mint eddig azt hitted és gondoltad, nagyon felemelő érzés. Felébredni a világ csodáira, nagyszerű dolgaira, kinyitni a szemed és végre látni a valóságot, elmondhatatlan érzés. Elfelejteni, eltemetni a haragot, a dühöt, és a bosszút és végre megbocsájtani első sorban magadnak, és utána mindenki másnak, szárnyakat ad. Elfogadni a dolgokat olyannak amilyenek, elengedni a múlt sérelmeit és fájdalmait, megtapasztalni a lelki békét végre, leírhatatlan...
Ha Te végre megtapasztalod a hála, a szeretet, a megbocsájtás és az elengedés hatását az életedben végre, át fog alakulni az egész életed, és egy teljesen új szemszögből fogod látni a dolgokat, az eseményeket, és az embereket, és meg fog születni egy másik ember, aki megváltozott és felébredt végre!

Az a belső érzés, hogy valamit nem vagyunk képesek teljesíteni vagy bebizonyítani, mindig erősebb, mint az az akarat, amely valaminek a megvalósítására törekszik. A képzelet (belső elvárás, hiedelmek) mindig, minden körülmények között uralkodnak az akaraton. Ha változást akarunk az életünkben, ahhoz a képzeletünket és az mögötte álló hiedelmeket kell módosítanunk.

Nem rajtunk múlik, hogy hány évig fogunk élni, de igenis rajtunk múlik, hogy abból mennyi nevezhető igazán életnek. Nem rajtunk múlik, hogy csúnya vagy szép az arcunk, de arckifejezésünk igenis rajtunk múlik. Életünk nehéz pillanatait nem kerülhetjük el, azt azonban igen, hogy ne legyenek még a kelleténél is nehezebbek. Nem tehetünk róla, ha pocsék a világ hangulata, de a saját hangulatunkról igenis tehetünk. Túlságosan gyakran akarunk olyasmin változtatni, amin nem tudunk. Változtassunk inkább azon, amin tudunk.

Amint kezded megváltoztatni a gondolkodásodat, azonnal kezdd el megváltoztatni a magatartásodat. Kezdd el alakítani annak az embernek a szerepét, akivé válni szeretnél. Tedd a sajátodévá azt a magatartás, ami a te csodálatodat is kiváltja. Az emberek először általában az érzelmeiket akarják átgyúrni, és csak utána a magatartásukat. Ez így nem működik.

A motiváció nem valami villámcsapásszerű jelenség. És nem is olyasmi, amit valaki más – a nővér, az orvos, egy családtag – adományoz neked, vagy kényszerít rád. Ez az egész motivációsdi egy méretes csapda. Felejtsd el! Egyszerűen csak csináld! Tornázz, fogyókúrázz, ellenőriztesd a vércukorszintedet, mit tudom én… Csináld motiváció nélkül! És ha hiszed, ha nem, amikor már szorgosan teszed, amit kell, a motiváció megjön magától, és megkönnyíti a folytatást.

Sokszor mondtuk már, hogy a legnagyobb ajándék, amit adhatsz az embereknek a boldogságod. Miért? Amikor boldog vagy teljesnek érzed magad, megszűnik a görcsös akarás, a sóvárgás. Úgy érzed nem kell senki ahhoz, hogy kiteljesedetten és boldogan élj. Éppen ezért az emberek, vagy a párod felé sem lesznek elvárásaid. Nem sóvárogsz a figyelmük, a szeretetünket után és ami a legfontosabb a számukra az az, hogy hagyod őket olyannak amilyenek. Úgy fogadod, sőt szereted őket ahogy vannak. És amikor eljutsz erre a pontra, begyakorlod ezt a létállapotot, akkor mágnesként fogod vonzani a szeretet minden megnyilvánulását. Az emberi kapcsolataid fantasztikussá válnak, a párkapcsolatod virágzásnak indul. A legnehezebb emberekből angyali dolgok törnek elő, mert... Mert érzik a feltétel nélküli szereteted, a boldogságod, az elfogadásod. Mégis ki tudna ellenállni egy ilyen embernek?