Évösszegző…
Mindenki számvetést készít a 2017-es évéről, gondoltam én sem maradok ki ebből a buliból.
Ahogyan mentettem ezt a bejegyzésem rájöttem, hogy idén ez a 10. írásom, vagyis az elmúlt évekhez képest nagyon szerényen adtam elő magam, sőt még könyvet sem írtam. Nem erőltettem meg magam, mert nem éreztem úgy, hogy volna mondanivalóm, és azt sem érzem, hogy kompetens lennék az észosztásban, így idén lemondtam erről a felemelő érzésről.
Ami nagy okosságokat „...
Tovább olvasok
„Rabszolgatartó gyerekek”
Sokszor közmegdöbbenés tárgyává válok, amikor elmondom, hogy a gyermekeim besegítenek a háztartásba. Ami azt jelenti, hogy a fiam is és a lányom is takarít, mosogatnak, mosnak, teregetnek, ablakot takarítanak, ha kell főznek is, vasal a lányom, a fiam cserébe a „férfi” munkát végzi, ha olyan szituáció adódik (pl.: cipekedés).
A héten, kedden a fiam ebéddel várt, mert délután volt suliban. Volt, hogy a lányom rántott húst készített, mert én nem voltam otthon. Egy biztos éhen halni nem fogn...
Tovább olvasok
Az igazi boldogság....
Aki igazán boldog, annak nincs szüksége arra, hogy folyamatosan közhírré tegye, hogy mennyire jól van.
Aki igazán jól van, az nem akarja a külvilág számára folyamatosan bizonygatni a boldogságát. Nem a külvilág visszaigazolása dönti el, vagy a külvilág visszaigazolásától függ, hogy ő mennyire jó ember, vagy mennyire nagyszerű és irigylésre méltó az élete.
A valódi boldogságot nem kell reklámozni. Nincs szükség rá, hogy kifelé igazold, mennyire jól is d...
Tovább olvasok
Az úton...
… melyen talán lenned (vagy lennem) kell…
220-ra kapcsolva, mert lehet ennek jött el az ideje…
Csipkerózsika álmából felébredve egyszer csak ott találod magad (vagy magam), ahova álmodban (vagy álmomban) sem gondoltad (vagy gondoltam) volna, hogy eljutsz (vagy eljutok) egyszer…
… és hirtelen villámcsapásszerűen összeáll a fejedben (vagy a fejemben) a kép… és már „érted” (vagy „értem”), miért is történt minden… &nb...
Tovább olvasok
Ha a különélő szülő nem keresi a gyermekét...
Egyre több helyről hallom, hogy az elvált családoknál, a különélő szülő szinte elfelejti az első szülött gyermekét/gyermekeit – pedig a gyermekek mennének – és már csak az „új” családja létezik a számára. Nem hívja, nem keresi gyermekeit, nem köszönti meg őket a születésnapokon, névnapokon és karácsonykor sem.
Mindegy hány éves gyerekekről beszélünk – még felnőtt is lehet az a gyerek -, de szükségük van az édesapjukra és az édesanyjukra egyaránt. De leginkább egy ... Tovább olvasok
Féltékenység… a „zöld szemű szörny”
Látok magam körül embereket, akik házasságban vagy párkapcsolatban élnek és őrülten féltékenyek – okkal vagy leginkább ok nélkül – egy másik kívülálló emberre. Sőt szinte gyűlölik, akivel a párjuk állítólag viszonyt folytat. Teszik mindezt úgy, hogy nem is ismerik a másikat, nem tudnak róla semmit (mondjuk a nevén kívül) és semmi kézzel fogható bizonyítékuk sincsen, maximum annyi, hogy szokott köszönni neki vagy beszélgetni az illetővel a párjuk (vagy még az sem).
Így elgondolkoz...
Tovább olvasok
Nem az az igazi kérdés, hogy „hibáztál”-e…
Nem az az igazi kérdés, hogy hibáztál-e, hanem az igazi kérdés az, hogy megtanultad-e a „leckét”, megértetted-e a „tanítást”, vagyis képes vagy-e más szemszögből is tekinteni a veled történő eseményekre.
Emberek vagyunk, akik néha „hibáznak” – nem a megfelelő módon reagálnak. Bárkivel előfordulhat, még azokkal is, akikről nem is gondolnánk. Persze ilyenkor jön a lelkiismeret-furdalás és az önmarcangolás, hogyan lehettem ilyen „hülye”, miért pont velem történik ez, miért ne...
Tovább olvasok