Leírhatatlan érzés, amikor boldog vagy. Szavakkal nem tudod kifejezni azt az érzést, ami lelkedben van. Csak mosolyogsz! Egyfolytában csak mosolyogsz bármi is történik veled, mindegy, hogy "jó" vagy "rossz" dolog történik. Mert tudod, hogy a jó és a rossz csak címkék és az adott pillanatban nem tudod, hogy az adott esemény jó vagy rossz. Csak élsz, mert végre élsz! Örülsz minden pillanatnak, örülsz az esőnek, a napsütésnek... megéled végre minden pillanat varázsát. A felhők felett jársz szó szerint, kívülről nézed az embereket és nem érted mi bajuk a világgal, miért küzdenek az árral szemben, mikor minden esemény az ő érdekeiket szolgálja, csak ezt még ők nem látják. Csak mosolyogsz! Az ismerősök, rokonok és "barátok" nem értik mi történt veled, azt hiszik megbolondultál, mert Te évek óta nem ilyen vagy. Nem értik miért vagy Te ilyen "nyomorult" helyzetben ilyen boldog, nem értik miért nem panaszkodsz, nem értik miért nem vagy ugyanolyan rossz kedvű, mint hosszú évek óta. És mivel nem értik mitől van egyfolytában olyan fene jó kedved mindent megfognak tenni, hogy lehúzzanak az ő szintjükre, vagy legalábbis ugyanoda, ahol eddig voltál. Mert az ugye nem lehet, hogy Te boldog legyél és ő nem?! Csak mosolyogsz! Ha megkérdezik tőled mitől vagy boldog nem tudsz rá válaszolni, mert a válasz "csak". Már tudod, hogy nem kell indok és külső körülmény a boldogsághoz, mert az élet varázslatos, és Te látod végre a csodát, ami körül vesz. Eljutottál arra a pontra, hogy senkivel sem cserélnél, pedig a külső szemlélő csak azt látja nagyon nagy szarban vagy, de Te tudod, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna veled. Csak mosolyogsz! Senki nem érti miért, csak az aki ugyanúgy érez, mint TE!

Megbocsájtás
Mit is jelent a valódi megbocsájtás? Mikor bocsájtasz meg tiszta szívből? Mikor érzed azt, hogy megnyugodtál, mert már érzed és megértetted mi is a megbocsájtás valódi ereje?
Leírni azt, hogy mit érez az az ember, aki valóban megbocsájtott annak, aki eltiporta, megalázta és meggyötörte, nagyon nehéz. A valódi megbocsájtás szavakkal nem leírható, mert ez egy olyan érzés, amit csak az ért meg, aki már ezt megélte. Mert, ha valóban megbocsájtottál, akkor már nincs miről beszélned, mert már elmúlt a sértettség, a düh és a harag. Elfogadod, hogy a fájdalom megszűnéséhez idő kell, de már nem törődsz vele, mert tudod, hogy ma nem lennél az az ember, aki vagy, ha nem mész keresztül azokon a dolgokon, amiken keresztül kellett menned. Egy teljesen más, és új szemszögből nézed a történéseket, az eseményeket és az embereket. Már tudsz higgadtan és érzelmek nélkül beszélni az eseményekről úgy, hogy csak tényeket mondasz. Határtalan nyugalom, megelégedettség és derű van a szívedben, mert végre megszabadultál a harag, a düh és a bosszú nyomasztó érzésétől. Mázsás tehertől szabadult meg a szíved, így szinte repülsz végre, mert a megbocsájtás felszabadító erejével bármire képesnek érzed magad. Szabad vagy! Boldog vagy! Megtörtént a lelked rabszolga felszabadítása. Mámoros érzés újra szabadnak lenni, és szárnyalni szabadon a felhők felett. Visszatekintve nem is érted, hogyan élhettél ilyen hosszú időn keresztül így, haraggal a szívedben. Nem is érted, hogyan élted túl egyáltalán az elmúlt időszakot. Marad a hála a felismerésért, és az igaz megbocsájtás képességéért.

Nézőpont
Minden csak nézőpont kérdése halljuk nap, mint nap. Pedig a mi szemszögünkből csak és kizárólag egy nézőpont van, és abból a szemszögből, ahonnan mi nézzük az élet nagy színházi előadását, mindig nekünk van igazunk, és csak a mi nézőpontunk a helyes.
Valóban???
Mi lenne, ha megpróbálnánk megérteni a másik ember nézőpontját néha napján? Mi volna, ha gyakorolnánk az empatikus képességeinket? Mi volna, ha közbeszólás nélkül meghallgatnánk azt akivel beszélünk, hogy megértsük az ő motivációit? Mi volna, ha csak hallgatnánk, és figyelnénk arra aki beszél vagy beszélni szeretne hozzánk? Mi volna, ha nem félnénk szembe nézni őszintén azzal a szeretett személlyel, aki megpróbálja elmagyarázni nekünk a saját nézőpontját, hogy meglássuk a bögre másik oldalát?
Minden csak nézőpont kérdése! Hogy más szemszögből és szempontból lássuk meg az eseményeket, a másik embert.
A kérdés csak annyi, hogy hajlandó vagy-e megismerni a másik ember motivációt? Nem tudhatod, hogy az akivel beszélsz, milyen életet él, min ment keresztül születésétől a találkozásotokig, nem tudhatod mit érez, mit tesz, hogyan gondolkodik, hiszen egyetlen egy napot sem "jártál az ő cipőjében", egyetlen egy napot sem éltél az ő bőrében. 
Ezek után milyen jogon mersz bírálatot mondani felette, vagy ítélkezni róla? Látod az ő mozgatórugóit? Látod az ő nézőpontját? Látod az ő motivációit? Látod az ő fájdalmát? Látod az ő örömét?
Nem???
Akkor próbálj meg őszintén közeledni hozzá, és próbáld meg megismerni az ő nézőpontját!
Ne ítélkezz! Semmi jogod nincs hozzá! 
Ne bírálj! Semmi jogod nincs hozzá!
Fogadd el a másik embert olyannak amilyen. Ha nem tetszik, amit látsz, akkor a szabad akarat jogán, bármikor dönthetsz úgy, hogy felállsz. De ezt lehet intelligensen, és lehet gerinctelenül is tenni. A szabad akarat jogán bármikor megválaszthatod, hogyan intézed az ügyeid.
Minden csak nézőpont kérdése!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem sosem a pozitív és negatív válasz, vagy a fájó igazság zavart életem során, hanem a bizonytalanság. Amikor hülyének néztek. Szóval, ha úgy érzed, a másik csak szórakozik veled, legyen az barátság, szerelem, vagy munkakapcsolat, lépj tovább! Tiszteld és szeresd magad annyira, hogy nem engedsz a bohócoknak! S ha a bizonytalanság nagy szerszámmal érkezik, rúgd lágyékon! Ne hagyd beköltözni a szívedbe! Egyik ismerősöm sokszor panaszkodik a partneréről. Hogy milyen rosszul bánik vele. Csak azt tudom mondani, a tisztelet a szívedben kezdődik. Ha te nem tiszteled magad, más sem fog. Bárhol is élsz, bármilyen élet is van mögötted, tanuld meg becsülni magad, mert csak így tudsz tartással élni!

Minél inkább általánosságban, felülről, a nagy képet látva gondolkozol életed kihívást jelentő területeiről annál kevésbé valószínű, hogy ellenállást keversz a rezgéseidbe. És ennek fordítottja is igaz: minél inkább részletekbe menően nézel egy-egy problémásabb területet, annál valószínűbb, hogy tele leszel ellenállással. Egy példa. Mondhatod azt is általánosságban, hogy 'Végül is mindig meg tudtam oldani a pénzügyeimet, valahogy megoldódtak. Épp most rendben minden, lélegzem, élek.' - ekkor nagyobb megkönnyebbülést érzel mintha azon görcsölsz, hogy egy adott üzleti partner hogyan reagál majd egy emailedre. Itt is, mint minden esetben az Érzelmi Vezérlőrendszered útmutatásait figyeld! Ha megkönnyebbülést érzel, jól érzed magad, akkor jó irányban haladsz. Részletekbe akkor menj, ha az adott területtel kapcsolatban már nem érzel komoly ellenállást. Érezni fogod mikor mész túlságosan a részletekbe, mert akkor előjön a feszültség. Azt javasoljuk, hogy kezdd általános nézőpontból, majd fokozatosan fókuszálj a részletekre, de közben éberen figyeld, hogyan érzed magad. Ha kellemetlen Érzéseid támadnak, kapcsolj vissza egy kicsit általánosabb megközelítésmódra.

Ne hasonlítsd össze a saját víziódat mások víziójával, mert mindenki egyedi vízióval rendelkezik. Ez nem az a játék, hogy kinek nagyobb, kinek szebb, kinek hosszabb. Nem hasonlíthatsz össze egy édesanyát akinek az a víziója, hogy három gyereket tisztességesen felneveljen, másvalaki víziójával aki mondjuk a világbékét akarja megteremteni, vagy a rák ellenszerének megtalálására szakosodott. Nincs jobb, vagy rosszabb vízió. A leglényegesebb kérdés azonban mindegyikünk számára a következő: Te mennyire vagy hű a saját víziódhoz? Mennyire becsülöd? Milyen mértékben kötelezted el magad a víziód irányában? Csak ez számít!

A legnagyobb személyes erő és befolyás akkor születik, amikor kitalálod végre ki akarsz lenni és ragaszkodsz ehhez a képhez.

A legerősebb belső motivációt egy tiszta, erőteljes, minden érzelmet megmozgató vízió adja, amit Te komponálsz saját magadnak. Nem hiszek a külső motivációban. Nem elég hatékony és hatása is csak időleges. Viszont egy mindent elsöprő belső hajtóerő minden akadályon átvisz és nem lesz szükséged senkire aki 'kívülről' motiváljon. A belső motiváció (ami a vízióból táplálkozik) mindig kéznél van, a részeddé vált.